A tavasz megérkezésének egyik legfélreérthetetlenebb jele az, ha frissen szedett gombával tudjuk gazdagítani étrendünket. A honi gombavadász első zsákmánya a kucsmagomba!


 

A hát elején az egyik kolléganőm vénülését ünnepeltük az egyik vendéglátóipari egységben, amikor találkoztam két erdész főiskolás ismerősömmel, akik mesélték, hogy a nagy barkócafa környékén (Hajag alatt) rengeteg cseh és hegyes kucsmagombát találtak. A kiéhezett vadászösztönnel ötvözött irigység szervezte meg az expedíciót, hiszen biztos kucsmagomba lelőhelyünk eddig nem volt. A csapat állandó tagjai (Jóska bátyám, aki 40 éve gombászik, Trimfuj Misi, akit másnaposan felér egy jó gombakereső kutyával, feltéve, ha alig aludt pár órát és ivott reggel két Traubit, és jómagam) nagy elvárásokkal elindultunk szombat hajnalban.



 

A szakirodalom szerint egész Magyarországon elterjedt gombafajtáról lenne szó, de egyre biztosabb vagyok benne, hogy a szakirodalom írói vagy régi forrásokra támaszkodnak, vagy az íróasztalnak, mert egyáltalán nem könnyű ezt az első tavaszi gombát megtalálni. Erdélyben a kucsmagombát harapégésgombának is hívják, az élőhelye miatt. Állítólag bizonyos kucsmagombák valóban kedvelik a valamikor felégetett, hamvas termőhelyeket. Azt mondják, sokáig rejtélyes gombáknak tartották őket, mert katasztrófák (tűzvész, árvíz) után különösen sok jött elő. Volt úgy, hogy ilyen eset után egy négyzetméteren százat is megszámoltak. Ma már ismert, hogy a gombák fejlődési ciklusaira van hatással a talaj kiszáradása ill. átnedvesedése. Ha ez kedvezőtlen, a földben "alszanak" a gombácskák, de amint kedvezően alakul, előjönnek nemcsak az idei, hanem az elmúlt évek termőtestei is. Így egy jó évben több évnyi termést is leszüretelhetünk. A gombavadászok tapasztalata az, hogy csak helyenként fordul elő. Ezt mi is igazolhatjuk.



Réteken, kertekben, bokros helyeken, ligeterdőkben keressük, márciustól áprilisig. Jó szem kell hozzá, mert néha csak a kucsmája sejlik ki a fű alól. Mi herend és Pénzesgyőr között fésültük át a terepet.



 

A vidék vadban gazdag. Láttunk 25 fős szarvastehén csordát, hasonló méretű bika csordát – a legnagyobb meglepetésemre még aganccsal a fejükön – és hihetetlen mennyiségű őz- és szarvas szart. Kérem szépen arra tele van szarva minden. De kucsmagombát nem leltünk. Már fel akartuk adni – hiszen az útnak aligha nevezhető sártengerben autóval alig lehetett haladni - amikor egy ígéretesnek tűnő helyre bukkantunk, ahol végre Trimfuj Misi traubis-másnapos képessége meghozta gyümölcsét: közel 5 kg kucsmagombát találtunk alig 100 négyzetméteren.



 

A beazonosítás nehéz, ez nem cseh, nem hegyes, inkább ízletes, pedig nem gömbölyű a kalapja, inkább hegyes. De láttunk már olyat, hogy különböző termőhelyen másképpen néznek ki az azonos fajok. Ha valaki a fotóról felismeri, és beazonosítja, kommenteljen.



 

Ismeretlen terepre teli tankkal indulj. Ez egy olyan alapszabály, amire nem figyeltem eléggé, és ez igen sok idegességre adott okot, amikor az üzemanyagszintmérő sárga fénye vetítette elő a kilátástalan jövőt, miközben rögtönzött drafting bemutatót tartottunk a sáros kátyúkban, és eleredt az eső… Lásztminit értük el a herendi Shell-kutat. gyertyát gyújtok Szent Kristófnak valamelyik templomban, ígérem!

 

Holnap főzünk is, de arról majd holnap.

 

Receptek az egyik kedvencemnél, Közös gombánál:

Narancsos kucsmagomba mártás sertéskarajjal és zöldséges tócsival

Tojásos kucsmagomba