A kovászos uborkához kötődő irracionális viszonyomat mindenképpen befolyásolja ama halom pozitív emlék, amikor reggel a hűtőből előveszem a saját gyártmányú fenséges gyógyírt a másnapos gyomromra…

A kovászos uborkához kötődő irracionális viszonyomat mindenképpen befolyásolja ama halom pozitív emlék, amikor reggel a hűtőből előveszem a saját gyártmányú fenséges gyógyírt a másnapos gyomromra…

No már most éppen eme emlékek késztetnek arra, hogy minden évben így május közepe tájától hadrendbe állítsam két egyforma kb. 5 literes befőttesüvegemet, hogy ne csak a máról, hanem az utánpótlásról is gondoskodhassak…

 

 

A gyártási technológia igen egyszerű, és ha a legelemibb hibákat nem vétjük, a siker mindig biztosítva leszen, akármilyen az időjárás… Az uborkának ugyanis nincs szüksége napfényre - egészen bátran készülhetne télen is, amennyiben teremne kovászolni való ubi - csak melegre. Amennyiben hűvösebb az időjárás, úgy a megszokott 4 nap nem elég, várunk vagy 6-ig…

 

Kovászolni szemét uborkát szoktak - mondván gyorsan érik, gyorsan romlik. Én mindig kifogástalan uborkát használok, ugyanis ha rosszabb az idő, a hibás, az ütődött túlpuhul, az ép ropogós marad. Egyesek timsó hozzáadásával érik el a ropogós állagot, amit én nem támogatok. Timsót borotválkozáshoz használt a nagyapám - a fürdőszobában, és nem a konyhában…

 

Az én üvegeimhez 2 kg uborka kell, amit beáztatok hideg vízbe 2 órára, hogy a homok és a kosz fellazuljon. Körömkefével megsikálom, két végét levágom, majd egy hústűvel megszurkálom alaposan. Az ügyetlenebbek nyugodtan húzzák egy parafadugóba, amiből csak akkora hústű álljon ki, ami nem szúrja át az uborkát - és az ujjunk… Az uborka most pihen egy órát, hogy - ahogy a nagyi mondta - kiizadja a rossz ízt.

 

 

Addig fogjuk a tiszta befőttes üveget, megtöltjük forró vízzel, ezt egy alkalmas edénybe átöntjük, sózzuk - az én esetemben ez 4 csapott evőkanál só - és felforraljuk. A lényeg az, hogy a víz - ha megkóstoljuk - kicsit sós legyen. Amikor felforrt, lekapcsoljuk, és hagyjuk kihűlni 40 - 45 fokosra. Felvetődhet, hogy miért ilyen sok vizet? Hiszen az uborka is benne lesz az üvegben - ergo nem fér bele ennyi… A válasz egyszerű: mert folyamatosan kell majd pótolnunk a folyadékot, ami elpárolog a 4 nap alatt, és inkább maradjon egy kicsi, mint elfogyjon, és forralnunk kelljen másikat. Itt megjegyzem, hogy sokan csak felmelegítik a vizet mielőtt az uborkára öntik. Ez hiba, ilyenkor az esetek többségében megpuhul…

 

Mosunk egy nagyobb köteg kaprot, hámozunk 6 gerezd fokhagymát, ha kezünk ügyébe kerül egy kis tormagyökér az sem rontja el. Most szépen belerakjuk szorosan az uborkát, a fűszereket egyenletesen elosztjuk közte, és egy szép szelet szikkadt kenyeret (lehet barna, lehet fehér, rozs - kinek mi a gusztusa) és öntsük le a meleg - de nem forró! - sós vízzel. A tetejére tegyünk egy tányért, és tegyük a napra. A maradék sósvizet öntsük egy tiszta üvegbe, tegyük az ablakba, és azzal pótoljuk a vizet mindennap. A kenyeret lehetőleg mindig lepje el háromnegyedig a víz, és minden uborka víz alatt maradjon, mert megromlik.

 

 

A negyedik napon kóstoljunk meg egyet (ha szépen megsárgult az uborka, már a harmadikon is tehetünk próbát), és ha elkészült szedjük ki az üvegből - nyugodtan mossuk meg őket - rakjuk zárható edényekbe, a levet szűrjük le, és öntsük az uborkára. Tároljuk hűtőben.